1937. február 10-én

Kerkaszentmiklóst és Lendvaújfalut közigazgatásilag összevonták, egyenlőre még csak ideiglenes név alatt,

Tornyiszentmiklós megnevezéssel.

Az egyesítést valamint az új község-nevet a nép ellenszenvvel fogadta.[1] Az ellenállás ott is megfigyelhető volt, hogy Pungor György plébános is csak május-novembertől kezdi használni az új községnevet, addig következetesen a két falu régi nevét írja az egyházi anyakönyvekbe.

            E községnév véglegesítése április 28-án történt meg.[2] Nagyon találó a község neve. Első tagja a német eredetű torony, „erősség, vár” – de mindenképpen kiemelkedő építmény – képzős változata.

Az etimológiai szótárban olvashatjuk:

„a Tornyi előtag a Mura jobb partján fekvő, s a mai szerb-horvát-ban Podturen-nek (Im Mesta 341) a magyarban Bottornyának (1895. Hnt. 82.) hívott helység régi Torn (1367.: Csánki 3.118) névváltozatból képződött!”[3] Bottornya (1887-ig Podturen) falu nevét Torony-ként is ismerjük.

A „Tornyi” szóhasználatra vonatkozóan két érdekességet is találtam. Mindkettő ugyanarra a helyre vonatkozó térképi jelölés, még-pedig a Mura erdőben kanyargó Lendva patak-ágnak (Bagonica patak, de akkor még a Lendva folyó és az Öreg Adovány találkozása) az egyik éles hajlatát körülvevő rétet és a tisztást „Tornyi helyrét” illetve „Tornyi” földrajzi névvel jelölték már 1845-ben.[4]

A „szentmiklós” pedig a templom védőszentjére utal.

Kerkaszentmiklóst korábban is hívták már Tornyzenthmyklos-nak,  1381-ben.  [5] A szép középkori név felújítása történt most.